Üdvözlöm a Hét Kör Világában nap-szikla.jpg
Éljük át a Mese gyógyító erejét!

Munkácsi Gabriella

asztroterapeuta, író, mesegyógyító
MENÜ

Ezen az oldalon a már megjelent könyvek folytatásairól lehet információt kapni. Mert a Rózsaláng és Popáncok történetei természetesen folytatódnak. A Rózsaláng ciklus befejezése az ötödik könyv végén jön el, míg a Popáncok is újabb és újabb kalandokba kezdenek majd. 

 

 

MÁR KAPHATÓ A VIHAROK ÉVE!

 

Megjelent a harmadik rész!

 

 

 

 

A SÓLYMOK VIHARA

 

BELESODORJA ŐKET

 

A TŰZ KÖRÉNEK

 

LEGNAGYOBB KÜZDELMÉBE

 

 

 

 

 

„Most két úr között dönthetünk, sőt, nem csak dönthetünk, de döntenünk is kell! Az egyik erőt ad, a másik az erődet akarja, hogy magamagát fenntarthassa.

 

Az egyik a szabadság, a másik a szolgaság útja.

 

Az egyik út nehezebb és veszélyesebb… a másikért el kellene adnom a lelkemet.

 

Érted-e, miről beszélek?”

 

 

 

A Boszorkánymester visszatérése nem csak a Körök világát, hanem Vigo, Lelle és Rico életét, terveit is váratlan és viharos módon borítja fel.

 

 

 

Hármuknak olyan útra kell indulni, amelyre nem számítottak – s ezzel végleg belesodródnak a Tűz Kör yilleinek, a jazigoknak a sorsába.

 

A bitorló és a szabadságukért küzdők harca erősebben lángol fel, mint valaha.

 

Hosszú ideje szunnyadó remény kel életre, hetven éve kettéosztott ország mozdul meg – Vigo, Lelle és Rico hathatós segítségével.

 

Ám ennek ára van…

 

Hazaérnek végre, ki-ki a maga módján?

 

Választ kapnak régi és új, egyre égetőbb kérdéseikre?

 

S ami a legfontosabb:

 

megmaradnak egymásnak a harcok és választások viharos évében?

 

 

 

A Rózsaláng és A sebesült király folytatását, az ötrészes meseregény harmadik kötetét tartja kezében az Olvasó.

 

 

 

 

 

MÁR KAPHATÓ A MÁSODIK RÉSZ!

A Rózsaláng folytatása

 

 

A SEBESÜLT KIRÁLY

 

Úgy siklott a fényalagútban, mint akit sebes szárnyak hajtanak előre. Szerette ezt az érzést, hiszen az álomba merülés is átlépés a világok határán. Tudta, mit akar látni, hová készül, s a várakozás izgalma most is örömmel töltötte el. A lökés olyan váratlanul érte, úgy taszította mellbe, hogy kirepült a saját maga irányította sodrásból, s mint a forgószél a pihét, átdobta egy másikba. Arra sem volt ideje, hogy megijedjen, vagy megdöbbenjen az erő nagyságától, már meg is érkezett. Nekiesett a sziklafolyosó falának, de mert álmodott, nem eshetett baja. Lassan felállt, s mialatt körülnézett, komolyan átgondolta a lehetőségeit. Kiszállhatna most azonnal, elég, ha a tudatát visszaviszi a testébe és felébred. De vajon támadás volt? Elindult a folyosón, abba az irányba, amerre a halkan sziszegő levegő is áramlott. Néhány lépés után azonban elszorult a szíve, s mintha nehéz súlyok gördültek volna a vállára. Megismerte a folyosót… Járt már itt… S a lelke mélyén mindig is számított egy újabb találkozásra. Felsóhajtott és továbbindult. A fenyegetést árasztó, összeszűkülő, hideg folyosóról a tágas terembe jutott. Ott volt minden, ugyanúgy, mint első ittjártakor. A falakat hét kárpit borította, s mindegyiknek a közepén ugyanaz a motívum: két, egymás felé forduló, magasra ágaskodó arany oroszlán, a szívüknél egy-egy nyolcszirmú rózsával. Ott volt az alacsony, hosszú emelvény, vörös drapériával borítva. Ott volt a kutya. S ott volt a férfi is - ezúttal azonban nem feküdt. Az egyik kárpit alatt állt, háttal a belépőnek. Magas, daliás alakját sötét köpeny borította, tartása nyugodt volt, méltóságteljes, s amikor megérezte az érkező jelenlétét, lassan megfordult és közelebb sétált.

- Uram… - szólalt meg a lány bizonytalanul.

A férfi elmosolyodott, s bár ezt csak a szemével tette, Lelle szíve hatalmasat dobbant. Várta a választ, bármit, csak szólaljon meg - de Duir, Rhianna királynő férje néma maradt. Lelle közelebb akart lépni, valami erő hajtotta a férfi felé, de két lépés után egy vakító szikrázás és egy láthatatlan fal állta az útját. El voltak zárva egymástól! De miért? Kutakodását a férfi váratlan mozdulata szakította félbe. Hátradobta a köpenyét, s Lelle tisztán látta vérfoltos ruháját, az anyag szakadásaiban megbújó sebeket. Duir a mellkasán keresztülívelő vágásra, majd a burok falára tette a kezét, s Lelle megértette, hogy a zárlat megakadályozza a gyógyulást.

- Mit tegyek? - kérdezte, mert valamiért úgy érezte, a férfi hallja őt.

Ekkor a király a szívére fektette a tenyerét, s mikor elemelte, vékony, ezüstös kötél hevert a markában, melynek egyik vége eltűnt a férfi bőre alatt. A szívéből fakadt… Lelle torka elszorult, ahogy a halvány fényű, lassan pulzáló fonalat nézte. Felpillantott, s Duir tiszta tekintetét, szomorú mosolyát látva tudta, hogy nincs sok idejük. A király haldoklik.

- De hát hol vagy?! Hol keresselek?! - kiáltotta kétségbeesetten - Elmegyek érted, de kell, hogy segíts!

Mielőtt azonban Duir válaszolhatott volna, az álom hirtelen változni kezdett. Valaki belenyúlt! Duir mögött, a burokban halvány derengés ébredt. Gyorsan úszva mozgott ide-oda a burokban, mintha behatolót keresett volna. Duir nem mozdult és nem fordította el a tekintetét - Lellét nézte mereven. S ekkor a lány alig érezhető, alig hallható érintést érzett a fejében.

- Nem találhat rád! - súgta egy susogásnál is halkabb hang.

De a folytatást beléfojtotta a férfi heves mozdulata, s a lány mögé meredő tekintete. Ekkor már Lelle is megérezte… Megpördült és elhűlve nézte a barlangterem falából előtüremkedő sötét gomolygást. Egy pillanat alatt taszította félre a lányt és vágódott Duir felé. A király hátratántorodott, a finom pára előrelendült és nekifeszült a feketénél is sötétebb gomolygásnak. S míg azok ketten egymással birkóztak, a térdre roskadó, halottfehér férfi és a földön heverő lány még egyszer összenézett. Duir még mindig a markában tartotta életének ezüstfonalát és tudta, mi az egyetlen lehetősége. Előrelendült, nekiesett a buroknak, s míg a szikraeső fénye betöltötte a termet, összeszedte minden tartalékát és a fonal szabad végét emberfeletti erővel áttolta a zárlaton! Lellének egy pillanat sem kellett - elkapta és magához szorította az élet kötelét. De a két gomolygás egy pillanat alatt vette körbe és állta útját. S ekkor a padlóból, Lelle talpa alól, mint villámgyors kígyók, ezüstfények robbantak elő, körülfogták és felemelték a lányt, majd a gondolatnál is sebesebben röpíteni kezdték kifelé. A megmentője hatalmasat taszított rajta, s ő visszazuhant a testébe.

 

Duir! A kötél! Hol a kötél? Ott volt, a szíve alatt… Egy másik szív, lassú, gyenge, de élő dobogása!

- Össze vagytok kötve! S amíg a király él, tudni fogsz róla…

S mert gyorsan vágott az esze és immár éberek voltak az ösztönei, tudta, hogy elérkezett a második feladat ideje. Meg kell keresni Duirt - és be kellett látnia, hogy erre a lelke mélyén mindig is számított.

 

 

 

ELŐKÉSZÜLETBEN A NEGYEDIK RÉSZ!

A Rózsaláng és a Sebesült Király és a Viharok éve folytatása

 

A Jóslat

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Asztali nézet