Üdvözlöm a Hét Kör Világában nap-szikla.jpg
Éljük át a Mese gyógyító erejét!

Munkácsi Gabriella

asztroterapeuta, író, mesegyógyító
MENÜ

POPÁNCOK A SZELESHÁZBAN - RÉSZLET

 

 

Hallottál már a popáncokról? Ha nem, hát tudd meg, hogy nagyon különös kis lények ők. Ősi nép, bár mostanában jóval kevesebben vannak, mint régebben. És szomorú, de igaz, hogy az emberek az idő múlásával lassan elfelejtették mindazt, amit tudtak róluk.

Hogyan is néz ki egy popánc? Biztosan meg fogod ismerni, ha találkozol eggyel. Erősen hasonlítanak az emberekhez, bár a legmagasabbak és a legerősebbek sem nőnek nagyobbra egy hétéves gyereknél. Hegyes kis füleik előkandikálnak sűrű hajukból, a szemük keskeny vágású és élénken csillogó, az orrocskájuk apró, a szájuk pedig nagyon is alkalmas a sok beszédre. Legtöbbjük soványka, bár ha sokat esznek, igencsak kikerekedik a pocakjuk. A legkülönösebb azonban a nadrágjuk hátuljából vagy szoknyájuk alól előbukkanó, vékonyka, de annál hosszabb farkinca, melynek végét nyílhegy alakú szőrpamacska díszíti.

S hogy van-e varázserejük? Persze, hogy van! Bár ez a varázserő különbözik minden mástól. A popáncok ugyanis a szívükkel varázsolnak!

Ahová beköltöznek, ahol szeretnek élni, oda sok öröm és jó adag szerencse érkezik velük. S mert a popáncok bármit képesek megtalálni, bizony gyakran bukkannak titkokra, kincsekre és kalandokra is! Velük izgalmas és vidám az élet – de csak ha jól bánnak velük! A gonoszságot, a bántást nem tűrik! Ilyenkor felszedelőzködnek és az egész család nyomtalanul odébbáll. Mertegy popánc soha nem jár egyedül – családban élnek és jóban-rosszban összetartanak. Bizony előfordult már – és ez nem túlzás! –, hogy ötvenkét popánc érkezett együtt. És ők mind egyetlen család voltak! Persze legtöbbször nincsenek ennyien – már az is bőven elég, ha csupán hat-hét popánc zúdít kalandokat egy mit sem sejtő ember-család nyakába.

Most persze megkérdezheted, miként érhető el, hogy a popáncok valahová beköltözzenek. Nos, ez elsőre egyszerűnek tűnik, de valójában nem az. Mert semmi más nem bírhatja rá őket, csak ha a családjuk egy tagját halálos veszedelemből mentik meg. S ne hidd, hogy erre gyakran adódik lehetőség, a popáncok ugyanis nagyon tudnak vigyázni magukra. De ha mégis megtörténik, akkor habozás nélkül követik a megmentőt, akár akarja, akár nem. (De hát ki ne akarná?)

S hogy meddig maradnak? Az bizony már az emberektől függ. Ahol szeretik őket, ahol jól bánnak velük és ahol még részt is vesznek a kalandjaikban – nos, ilyen helyekről nem szoktak elköltözni.

Maradnak, amíg világ a világ. De mert büszkék, tiszta szívűek és őszinték, nem tűrik a fondorkodást, a gonoszságot, sem azt, hogy szolgaként bánjanak velük. Ha ez történik, felbontják a szövetséget, elhagyják a helyet és soha többé nem térnek oda vissza!

 

Asztali nézet