Üdvözlöm a Hét Kör Világában nap-szikla.jpg
Éljük át a Mese gyógyító erejét!

Munkácsi Gabriella

asztroterapeuta, író, mesegyógyító
MENÜ

 RÓZSALÁNG – RÉSZLET

 

 

–          Egy olyan helyre megyünk, ahol teljesen nyugodtan beszélgethetünk.  – mondta Rhianna – S bár Hiúz és én látunk a sötétben, Kartal pedig eligazodik a holdvilágnál, Lelle kedvéért mégis viszünk lámpást, mert ez az út megérdemli a teljes figyelmet. Induljunk.

A királynő ment elől, oldalán Hiúzzal, kezében egy hordozható, tiszta fényű kis lámpással; Kartal és Lelle pedig néhány lépéssel mögöttük. Lesétáltak a korábban már megmászott temérdek lépcsőn, majd a patakok mentén elkanyarodtak, befelé az elf város mögött terjeszkedő erdőbe. Rövid ideig kanyarogtak a fák között, majd egy nagyobb tisztásra értek, melyet teljesen kitöltött egy félgömb alakú, dús fűvel benőtt domb. A két gyerek várakozásával ellentétben nem kapaszkodtak fel a tetejére, hanem a töve mellett kerültek, egészen addig, míg útjukat nem állta egy, a dombból kinövő terebélyes fa. Rhianna finom ujjaival végigsimította a fa kérgét, súgott valamit, majd hátralépett. Ezzel egyidőben a fa mellett vibrálni, hullámzani kezdett a füves domboldal, rés nyílt rajta, egyre tágult, míg végül egy keskeny, de átjárható vágat állt előttük.

–          Egy újabb Kapu? – kérdezte Hiúz.

–          Igen is, meg nem is. Ez a Kapu nem hasonlít arra, amelyen át megérkeztetek, nem lehet rajta más világba jutni. És mégis egy más helyre vezető átjáró. Ez egy tündérdomb, valamikor a népem ilyenekben is lakott, s ma is vannak olyan elfek, akik ragaszkodnak őseik lakhelyéhez. Ez egy bejárat és arra az ösvényre nyílik, amely a segítségünkre lesz.

Ezzel Rhianna magasra emelte a lámpást és belépett a dombba. Hiúz és Lelle pillanatnyi habozás után követte, s az utolsónak maradó Kartal mögött bezárult a nyílás. Itt bizony teljes sötétben lettek volna a kicsiny lámpás nélkül, így azonban körülnézhettek. Hatalmas, boltozatos csarnokban jártak, melynek falait simára csiszolt és pontosan összeillesztett ezüstfehér kőlapok borították, talpuk alá kék-zöld márványkockákból rakott út simult. A nagy csendben tisztán hallották lépteik neszét, mégsem volt az az érzésük, hogy üres helyen járnak. Éppen ellenkezőleg… Lelle halk suttogásokat hallott, mintha láthatatlan lények beszéltek volna körülöttük; élesedő ösztöneivel azt is megsejtette, hogy béke és nyugalom veszi őket körül. Hiúz mintha szürkés füstkavargásokat látott volna fel-felvillanni a lámpás fénykörén kívül, melyeknek alakja, formája volt.

–          Kik vannak körülöttünk? – kérdezte végül, amikor az egyik kavargás éppen az orra előtt húzott el.

–            Eltávozottak. – felelte egyszerűen az elf királynő – Azok az elfek, akik előttünk járva népesítették be ezt a földet. A tündérdombok vonzzák őket, mert itt esszenciaként sűrűsödik össze mindaz a szépség és gondolat, melyben az elfek örömüket lelik.

–          Jól érzik itt magukat. – szólalt meg csendesen Lelle.

Rhianna hátrafordult, a lányra mosolygott.

–          Ezt pontosan így van. Érzel-e még mást is?

–          Mintha sűrűbb lenne a levegő… - Lelle igyekezett pontosan fogalmazni – Mintha súlya lenne annak, amit gondolunk vagy kimondunk… Valahogy felerősödik minden…

–          Igen, ez már az ösvény ereje. – bólintott a királynő, s közben elérték a domb másik oldalát.

Itt már várakozniuk sem kellett, magától nyílt előttük a kijárat – s ők újra ott álltak a csillagfényes égbolt és a kerek hold fénye alatt. Magasan voltak – ezt Hiúz azonnal érezte a levegő megváltozásából. Magasan és erdőben.

–          A Hajnalcsillag-hegyek között vagyunk. – válaszolta kimondatlan kérdésükre a királynő – Még a birodalmam határain belül, de nagyon messze a palotától.

–          A domb lerövidítette az utat. Vagy az időt. – jegyezte meg Hiúz.

–          Ide nem vezet más út Hiúz. – felelte csendesen az elf asszony – Ez olyan hely, melyet az emberek szentnek neveznének, s nem mindenkit enged ide a domb és az ősök szelleme.

Előremutatott és ekkor a két gyerek is felfedezte azt a széles, ezüstös fénnyel derengő utat, mely bekanyargott a fák közé.

–          Az ösvény! – kiáltott fel Lelle.

–          Egy tündérösvény. - egészítette ki a fiú.

–          És ti láthatjátok és rá is léphettek. – bólintott a királynő – Ideáig én voltam a vezetőtök, mostantól Kartal lesz az.

Kartal szó nélkül előrement, rálépett az ösvényre, ott megállt és megvárta, míg a két gyerek csatlakozik mellé. Amint a lábuk érintette a fényben fürdő utat, változást észleltek. Magukban is, maguk körül is. Mintha kitágult volna körülöttük a világ, érzékszerveik ereje a többszörösére nőtt, s a testükben kerengő vér egyszerre kapcsolta őket a földhöz és az éghez.

–          Mi ez? – nézett a fiú Kartalra.

–          Az ösvény ereje. Ez nem csak egy derengő, varázsos szépségű elf út, amelyből oly sokat találhatsz az elfek országaiban. Ez a tudás és az igazság útja, ebben erő van és energia. Feltölt és látni enged, mert egy yel mentén épült és megtartották tisztának.

–          Mi az a yel? – kapcsolódott be Lelle is.

–          A yelek olyanok, mint egy láthatatlan erőháló, amely beborítja mindegyik világ földjét. Néhol sűrűbb a szövése, néhol ritkább és van, ahol szétszakadt. Az ilyen hely rendje megbomlik és örvény keletkezik, amely a botorul odatévedők életerejéből táplálkozik. Ez az út azonban táplál, ad és nem elvesz, mint minden olyan yel, amely megmaradt tisztának.

Kartal elindult, szép, komótos léptekkel, a két gyerek mellette, Rhianna mosolyogva mögöttük.

–          A yelek a Földszellem ujjai, vezetik és tanítják a rajtuk járó lényeket. – folytatta az öreg Őrző – Lehetővé teszik, hogy a Láthatatlan világ után nyúljunk, megismerjük a régiek és a föld emlékeit. Születésekor nagy erő van minden yel-ösvényben, amelyet lehet növelni, ha tisztelettel használják; kimeríteni, ha rátelepednek; elgyengíteni, ha elfelejtik és bemocskolni, ha megszakítják vagy elhajlítják őket.

–          Akkor egy ilyen ösvényen válaszokat is kaphatunk a kérdéseinkre? – kapta fel a fejét a fiú.

–          Az ösvény lehetővé teszi, segíti, hogy a válasz megszülessen benned. – bólintott Kartal – Mert mindaz, amit tudnod kell, ott van benned és arra vár, hogy felébreszd. Az ösvény segít… Persze sok függ attól is, kinek mekkora az ereje.

–            Varázserőre gondolsz? – nézett az öregre Lelle – Holló mondta, hogy a Hét Kör Világában ez megszokott dolog. S azt is mondta, hogy szerinte mi is kaptunk ilyet az Ősfától, amikor átjöttünk. De azt nem tudta megmondani, mi is lehet az. Az ösvény elárulja?

Mielőtt Kartal válaszolhatott volna, lágy hangon megszólalt mögöttük Rhianna.

–          Arra bizony nektek kell rájönnötök Lelle, s ebben valóban segíteni fog az ösvény. De azt is tudnotok kell, hogy amit kaptok, nem lehet számotokra idegen. Az Ősfa a meglévő képességeket erősíti meg, de újat nagyon ritkán plántál az itt élők lelkébe.

A két gyerek ezt hallván gondolataiba mélyedt, Rhianna és Kartal pedig nem zavarta őket. Jól ismerték az ösvényt, pontosan tudták, milyen változásokat, felismeréseket hozhat el Lelle és Hiúz életébe.

Asztali nézet